Lucifer nagyon boldog volt attól a naptól fogva, hogy meg lett teremtve.
Tökéletes volt és tökéletesen boldog. Szerette Istent és szerette mind az angyalokat, mind a többi világban élő minden teremtményt. És mindenki szerette őt. Ő volt Isten különleges segítője és az összes angyal vezetője. Mindnyájan bíztak benne.
Milyen boldog is volt mindenki!
Nem tudjuk, milyen hosszú ideje élt már Lucifer akkor, amikor valami szörnyű dolog vette kezdetét.
Talán több száz év is lehetett. Egyszerűen nem tudjuk.
Egy napon, ha belépünk a szoros kapun és a biztos úton maradunk, meg fogjuk ismerni a teljes történetet (Mát 7:13−14).
Bár egyáltalán semmi oka nem volt rá, Lucifer furcsa gondolatokat kezdett forgatni a fejében.
Először nem mondta el senkinek, miről gondolkodott. De Isten mindent tud, így azt is tudta, amiről ez a gyönyörű angyal gondolkodott.
Lucifer azt a kérdést fogalmazta meg magában, hogy miért nincs neki is ugyanakkora hatalma, mint a Fiú Istennek. Valójában arra vágyott, hogy mindenki úgy tisztelje őt, ahogy a Fiúistent tisztelték.
Milyen balga gondolat! Ő nem volt teremtő, mint a Fiú Isten, és soha nem is lehet.
De egyre féltékenyebb lett a Fiú Istenre és a pozíciója után sóvárgott.
Lucifert figyelmeztette Isten arra, hogy milyen veszélyes a gondolkodása.
A Fiú Isten beszélgetett vele erről. Ha mindenki olyan boldog volt, amilyen csak lehetett, akkor a menny nem volt a lehető legjobb? Lucifer is tudta, hogy ez igaz.
De büszke volt és makacs; még mindig változtatni akart dolgokon a mennyben, úgy, hogy neki is olyan hatalma legyen, mint a Fiú Istennek, és hogy egyenlő legyen Vele.
Végül is eljött az ideje, amikor minden angyalnak bizonyosan meg kellett tudnia, hogy soha senki nem veheti át a Fiú Isten helyét. Az Atya egybehívta mind az angyalokat.
Megindítóan fenséges összejövetel volt. A Fiú ott ült az Atya mellett, tündöklő, fénylő trónján és kápráztató fénysugár vette őket körül. Angyalok milliói voltak jelen, amint az Atya elmagyarázta, hogy az Ő akarata szerint Fia teremtette mindnyájukat, ahogy mind a világokat is.
Hamarosan megalkotja majd a mi világunkat is.
Ez elég ok volt mind az angyaloknak, mind a többi világban élő lénynek arra, hogy imádni akarják a Fiú Istent és engedelmeskedjenek Neki.
Az összes angyal azonnal meghajolt Előtte. És örömmel énekeltek fenséges és megindító énekeket, hogy dicsérjék Őt és kifejezzék a szeretetüket Iránta.
Lucifer is meghajolt velük együtt. Rövid időre az ő szívét is áthatotta a szeretet.
Az egyik fele tényleg hűséges akart lenni Istenhez, ám a másik fele tovább akart haladni azon az úton, amin elindult. A büszkeség érzése pedig hamarosan felülkerekedett.
Végül Lucifer elhagyta Isten trónusánál lévő helyét.
Habár tudta, hogy vissza kellene térnie és boldognak kellene lennie azzal a tisztséggel, amivel Isten megbízta, de túl büszke volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése