- 1Móz 22:1-3 http://www.biblia.hu/biblia_k/k_1_22.htm
Az egyik éjjel, amikor Ábrahám épp az igazak álmát aludta, hirtelen felriadt: egy olyan hangra lett figyelmes, amit már korábban is sokszor hallott.
Kinek a hangja volt ez és mit mondott a hang Tulajdonosa? 1Móz 22:1−2
Ábrahám szívét valószínűleg lelki gyötrelem töltötte el, ahogy a szavakat hallotta.
Ábrahám szívét valószínűleg lelki gyötrelem töltötte el, ahogy a szavakat hallotta.
Ráébredt, hogy nem álmodott. De hogyan is teljesíthetné engedelmesen azt, amit Isten az imént mondott neki?
Amikor kiment a szabadba és feltekintett az égen a csillagokra, azok Isten Izsákra nézve tett ígéretére emlékeztették őt. Térdre esett és imádkozott, hogy Isten mondja el neki, hogy tényleg erre gondolt-e.
Ámde Isten nem mondott neki többet.
Odament arra a helyre, ahol Izsák békésen aludt, és hosszasan figyelte.
Odament arra a helyre, ahol Izsák békésen aludt, és hosszasan figyelte.
Majd, egész testében remegve, amint elfordult, visszament oda, ahol Sára aludt.
Nem, nem szabad elmondania neki, mivel ő biztosan megpróbálná megakadályozni őt abban, hogy engedelmeskedjen Istennek.
Ábrahám felkeltette két szolgáját. „Isten azt mondta nekem, hogy végezzek el egy különleges áldozatot a Hóreb-hegyen − mondta nekik. − Máris indulunk, úgyhogy pakoljátok fel egy öszvérre a dolgokat, amikre szükségünk lesz.”
Izsák sokszor indult neki atyjával így, és ő szerette ezeket az utakat.
Ábrahám felkeltette két szolgáját. „Isten azt mondta nekem, hogy végezzek el egy különleges áldozatot a Hóreb-hegyen − mondta nekik. − Máris indulunk, úgyhogy pakoljátok fel egy öszvérre a dolgokat, amikre szükségünk lesz.”
Izsák sokszor indult neki atyjával így, és ő szerette ezeket az utakat.
Ezért hát amikor az atyja felébresztette, gyorsan felöltözött. Fogalma sem volt arról, mennyire más lesz ez az áldozat, Ábrahámnak pedig még nem volt ereje ahhoz, hogy ezt elmondja neki.
Valószínűleg sötét volt még, amikor a kis csoport elhagyta a tábort.
Valószínűleg sötét volt még, amikor a kis csoport elhagyta a tábort.
Ábrahámnak minden egyes lépéssel nehezebb és nehezebb lett a szíve.
Ó, bár újra szólna hozzá Isten és mondaná, hogy nem kell véghezvinnie ezt a szörnyű dolgot!
Sátán is gyötörte őt, ilyeneket sugallva neki: „Az emberáldozatot a pogányok művelik!
Sátán is gyötörte őt, ilyeneket sugallva neki: „Az emberáldozatot a pogányok művelik!
Rossz dolog! Isten egyik parancsolata ezt mondja: Ne ölj.”
Ábrahám azonban tudta, hogy Sátán kísérti őt, ő pedig nem volt hajlandó kételkedni Istenben.
Ezt az első napot élete leghosszabb napjának érezte. Az est leszálltával pedig egész éjjel imádkozott, remélve, hogy újra szól majd hozzá Isten, de csak a néma csend vette körül.
Ezt az első napot élete leghosszabb napjának érezte. Az est leszálltával pedig egész éjjel imádkozott, remélve, hogy újra szól majd hozzá Isten, de csak a néma csend vette körül.
És elvánszorgott egy újabb nappal és éjjel, de nem változott semmi.
Mindig könnyű engedelmeskedni Istennek?
Mindig könnyű engedelmeskedni Istennek?
Mindig megbízhatunk Istenben, még akkor is, ha nem értünk mindent, mi miért van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése