Egyik nap, valószínűleg jóval azután, hogy Isten figyelmeztette őket, Éva azt vette észre, hogy egyedül van.
Amint boldogan végezte dolgát a fák és virágok körül, elkalandozott Ádámtól anélkül, hogy észrevette volna, és egész közel találta magát a tiltott fához.
Mit kellett volna tennie így egyedül? Bár rögtön vissza kellett volna rohannia Ádámhoz, ennek ellenére hosszasan kezdte nézegetni a fát és annak csodálatos gyümölcseit.
Nem is tudta elképzelni, hogyan lehet egy ilyen gyönyörű fa ártalmas valakire is.
Hirtelen egy dallamos hang szólalt meg a fán, és Éva nagyon meglepődött.
Hirtelen egy dallamos hang szólalt meg a fán, és Éva nagyon meglepődött.
Közelebb hajolt. A hang a repülő kígyótól jött – Isten legkáprázatosabb teremtményétől.
A fán pihent, gyümölcsöt evett – és beszélt hozzá! Természetesen Sátán volt az, aki a szépséges kígyót használta fel, hogy becsapja Évát, ahogy ma is vonzó dolgokat és rokonszenves embereket használ fel arra, hogy becsapjon minket. Éva szépségét dicsérte. Majd egy egyszerű kérdést tett fel. Mi volt ez? 1Móz 3:1 -
Sátán eszes volt! Így szólt: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” Éva pedig azzal, hogy válaszolt, nagy hibát követett el (2-3. v.). Mit mondott a kígyó ezután (4-5. v.)?
Éva összezavarodott. Ahogy nézte ezt a csodálatos kígyót, elcsodálkozott.
Isten valóban távol akarta volna tartani őket attól, hogy erejét és bölcsességét birtokolják?
Egyértelmű volt, hogy a kígyó nem halt meg, miután evett a fa gyümölcséből.
Egyértelmű volt, hogy a kígyó nem halt meg, miután evett a fa gyümölcséből.
Sőt az is egyértelműnek tűnt, hogy a gyümölcs hatására gondolkodni és beszélni tudott, mint egy értelmes lény.
Évában számtalan gondolat merült fel, miközben a fát és kígyót nézte.
„Lehetséges, hogy Isten nem mondott igazat a fával kapcsolatban?”
Éva csodálkozott, amint nézte ezt a csodálatos kígyót.
„Ha Ádám és én eszünk ebből a gyümölcsből, akkor ugyanazzal az erővel fogunk rendelkezni, amellyel Isten? Nézd csak, mit tett a kígyóval!”
„Gyere és próbáld ki!” – bíztatta a kígyó nyájas hangon, miközben egy darabot tartott a fa gyümölcséből.
„Gyere és próbáld ki!” – bíztatta a kígyó nyájas hangon, miközben egy darabot tartott a fa gyümölcséből.
Éva bizonytalan volt. Kinek higgyen – Istennek vagy a kígyónak?
Ekkor határozott mozdulattal leszakította és megkóstolta a gyümölcsöt. Finom volt.
Egyszerre egy új érzés lett úrrá elméjében és testében.
Néhány szem gyümölccsel gyorsan Ádámhoz rohant, és izgatottan mesélte neki, hogy mi történt.
Ádám lenézett csinos feleségére. Az arc, melyet annyira szeretett, kipirult az izgatottságtól, amint újságolta, hogy mi történt és mennyire másképp érzi most magát.
Ádám azonban tudta, hogy Éva tettével Sátán mellett döntött Isten helyett, ezért emlékeztette őt az Úr szavára, mely szerint meghalnak, ha esznek a fa gyümölcséből.
Amint Éva bizonygatta, hogy a kígyónak igaza van, tengernyi gondolat cikkázott Ádám elméjében. Hogy is tudná elveszteni az ő csodálatos feleségét? Ez borzasztó lenne. Úgy döntött, inkább meghal, semhogy elválasszák tőle – gyorsan megfogta hát a gyümölcsöt és evett belőle.
Hamarosan ugyanaz a vibráló érzés lett úrrá rajta, mint Éván.
De a következő pillanatban fényruhájuk eltűnt. Életükben először érezték, milyen hűvös a levegő.
Mit tettek? 1Móz 3:6-7.
Ó, milyen gyorsan megváltozott minden! Gondolkodásuk átalakult, érzéseik is megváltoztak.
Mindketten rémültek voltak és elszaladtak, hogy keressenek valamit, amivel betakarhatják magukat. Amikor meghallották Isten hívását, ahelyett, hogy örömmel rohantak volna elé, elbújtak.
Végül reszketve álltak meg Teremtőjük előtt. (1Móz 3:8-13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése