Ábrám apja és annak családja vele tartott, és így egészen Háránig vándoroltak. (Ezt a helységet a család valószínűleg Ábrám bátyja, még Ur városában meghalt Hárán emlékére nevezte el így.
Hárán fia, Lót családjával együtt vele ment, miként Nákhor, Ábrám másik fivére is.
Amikor Ábrám atyja meghalt Háránban, Isten azt mondta Ábrámnak, hogy menjen el Kánaán földjére. Fivére, Nákhor, Háránban maradt a bálványaival. Lót azonban családjával együtt szintén felkerekedett, hogy Ábrámmal és Száraival együtt Kánaán földjére költözzenek.
Ábrám ekkor már 75 esztendős volt, és Szárai is csak tíz évvel volt fiatalabb nála.
Ábrám és Szárai sokaknak beszéltek Háránban az igaz Istenről, és sokan azok közül az emberek közül, akik ott elhatározták, hogy Istent fogják imádni, velük együtt tartottak Kánaánba.
Amikor megérkeztek oda, Isten azt mondta Ábrámnak, hogy Kánaán egész földjét leszármazottainak fogja adni.
Ha Ábrám valahol Kánaánban megállt, oltárt épített. Ilyenkor az egész tábor összegyülekezett esti és reggeli áldozatra.
Amikor továbbálltak, az oltárok ott maradtak; és amikor a kánaániták, akik Ábrám révén hallottak istenről, meglátták azokat az oltárokat, maguk is áldozatot hoztak az igaz Istennek.
Ábrám az imával teljes élet csodálatos példáját állítja elénk.
Az egyik esztendőben, amikor éhség ütötte fel a fejét Kánaánban, Ábrám nem vonta kérdőre Istent, miért hozta őt ide, amikor ennyi baj jött rájuk. Imádkozott, majd elvégezte magában, hogy a közeli Egyiptomba teszi át a szálláshelyét, ahol rengeteg élelem van.
Ámde az Egyiptomba való átköltözésük előtt Ábrám és Szárai megegyeztek, hogy az embereknek majd valami olyasmit mondanak, ami csak félig volt igaz.
Ábrám és Szárai ugyanattól az apától, de más-más anyától származtak, vagyis Szárai egyben féltestvére is volt. De nemde úgy van, hogy a féligazság olyan, mint a teljes hazugság?
Amikor a fáraó hallott az asszony szépségéről, a házába hozatta Szárait.
De még mielőtt túl kséő lett volna, megtudta róla a teljes igazságot. Mit tett a fáraó ekkor? 18−20. v.
Megoltalmazta volna Isten Ábrámot és Szárait, ha elmondják magukkal kapcsolatban a teljes igazságot?
Helyes-e bármikor is hazudni, akár csak azért is, hogy ezzel megmentsük valakinek az életét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése