1Móz 27:30-46; 28:1-10. http://www.biblia.hu/biblia_k/k_1_27.htm
Jákób becsapta atyját annak érdekében, hogy megszerezhesse tőle az elsőszülöttségi áldást. Ám nemsokára hazatért Ézsau az étellel, amit maga készített.
És hát természetesen várta, hogy majd megkapja az elsőszülöttségi áldást.
Amikor Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát azért a lencseételért, csak hogy kielégíthesse az étvágyát, nem sokat töprengett az egészen.
A Biblia azt mondja, hogy „megvetette az elsőszülöttségi jogot”.
Mégis, amikor rájött arra, hogy örökre elvesztette azt, nagy-nagy fájdalom lett rajta úrrá. Ámde Ézsau nem az elkövetett rossz miatt bánkódott.
Ő csupán amiatt bánkódott, hogy nem juthat hozzá a gazdagsághoz.
Ezt a gondolkodási utat járják majd be azok az emberek is, akik miután pusztán a saját élvezeteik kielégítéséért éltek, rájönnek, hogy örökre elvesztették a mennyei elsőszülöttség jogát.
Jákó tudta, hogy ha nem engedi rábeszéltetni magát az anyjától arra, hogy kövesse az ő elgondolását, nem lopott volna és nem jutott volna el ezekig a hazugságokig.
Most nagyon bizonyosnak látszott előtte, hogy soha nem nyerheti már el Isten áldását, és Isten soha nem bocsátja meg neki azt, amit tett.
Ézsau pedig nem egyszerűen Jákóbot vádolta mindenért, ami történt, de ráadásul rettenetes terveket kezdett forgatni a fejében. 1Móz 27:41
Amikor Rebekának fülébe jutott, hogy Ézsau Jákób megölését tervezi, és csak Izsák halálára vár a terv végrehajtásával, egy pillanat alatt döntött, hogy Jákóbnak titokban el kell menekülnie hazulról. Amikor mindezt elmondta Izsáknak, az is egyetértett.
Izsák azért újra megáldotta, majd elbocsátotta őt.
Azok az ábrázolások, amelyeken épp elhagyja a szülői otthont, fiatal férfinak mutatják őt, holott ekkor már a hetvenes éveiben járt.
De magányosnak érezte magát és rettegett. Nem volt egyebe, amivel megvédhette magát, csak egy bot, és olyan országon kellett átutaznia, ahol vad törzsek bántalmazhatták őt, vagy hírt vihettek Ézsaunak, aki nyilván megpróbált a nyomára akadni.
A második nap végére Jákób már nagyon messzire eljutott, és nagyon elfáradt és elcsüggedt. Úgy érezte, hogy a bűne olyan szörnyűséges, hogy Isten nem bocsáthat meg neki.
Végül leborult, és könyörgött Istennek, hogy bocsásson meg neki, és valami módon adja tudtára, hogy nem hagyta el őt. Az érzései azonban nem változtak meg.
Fáradtan és csüggedten helyezkedett el a földön, párna gyanánt egy kővel a feje alatt, hogy aztán végül álomba merüljön.
Isten a történtek, az elkövetett bűn ellenére is szerette Jákóbot?
Ő igazán megbánta és megvallotta a bűneit Istennek. És ő nem pusztán a bűne következményeit fájlalta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése