(1Móz 33:1-16.) https://abibliamindenkie.hu/uj/GEN/33
Jaj, mennyire fájhatott Jákób csípőízülete! De most, miután rájött, hogy Istennel birkózott, immár kapaszkodott Belé. Belátta már, hogy azért hazudott és lopta el az elsőszülöttségi jogot, mert sohasem bízott teljesen Istenben. És amikor Isten azt mondta neki, hogy hagyja őt elmenni, ő annál erősebben kapaszkodott Belé.
Jákób végül megértette, hogy a bűne megbocsáttatott. Isten új nevet is adott neki: Izrael lett, aminek jelentése „fejedelem (vagy uralkodó) Istennel”. Utódait pedig „Izrael gyermekei”-nek vagy „izraeliták”-nak fogják hívni. És noha nehezen sántikált, ahogy ment vissza a táborba, boldog volt. Nem félt immár az Ézsauval való találkozástól.
Azon az éjjelen, miközben Jákób az Úrral küzdött, Ézsau álmot látott. Álmában azt látta, milyen szomorú volt Jákób, amikor megtudta, hogy anyjuk, Rebeka, meghalt. Talán abba is bepillanthatott álmában, milyen kemény sora volt Jákóbnak, míg az otthontól távol volt. Azt is láthatta, hogy angyalok oltalmazzák őt.
Amikor felébredt, Ézsau elmondta a katonáinak, mit álmodott. „Ne árts Jákóbnak” − intették ők is.
„Az én Atyám Istene oltalmazza őt.” Ez a mondat meglephette azokat a daróc lelkű katonákat.
De amikor nem sokkal később maguk is tanúi lehettek annak, ami történt − a két testvér találkozásának, és annak, ahogy átölelik egymást −, ők is mélyen meghatódtak. Az ikertestvérek megölelték egymást, és örömkönnyekben törtek ki.
Ézsaú megkérdezte Jákóbot, ki ez a sok ember vele, és mit jelentsen az a sok jószág, amiket ajándékba küldött neki.
De amikor Ézsaú biztosította arról, hogy neki nincs szüksége a jószágokra, Jákób ragaszkodott hozzá, hogy csak legyenek az övéi. 8−11. v.
Ezután Ézsaú azt mondta, hogy ő és a katonái Jákóbbal maradnak, hogy az út hátralevő részén ők oltalmazzák. Jákób megköszönte neki a felajánlást, de mondta, hogy ő nem fél. Ráadásul nekik nagyon lassan kell haladniuk, hogy a gyermekek és a jószágok el ne fáradjanak.
További elmélkedésre: Megtartotta Isten az ígéretét és visszahozta Jákóbot Kánaánba? Egyértelmű, hogy igen! Jákóbnak jóformán semmije sem volt, amikor útra kelt. Visszatértekor nagyon gazdag volt, és volt immár egy nagy családja. És ami a legfontosabb, hálás volt azért, hogy mind Isten, mind Ézsau megbocsátottak neki.
Olvasd el vagy hallgasd meg az egész csodálatos történetet: 1Móz 33:1−16.https://abibliamindenkie.hu/uj/GEN/33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése